105 milliárd forintot „vett vissza Mészároséktól” a kormány – Vitézy Dávid így foglalta össze az M6-os autópályáról született döntést. A történet első hallásra egyszerű: amit a magyar hátterű MKIF 149 milliárdért végzett volna el, arra a jelenlegi koncessziós társaság 44 milliárdos ajánlatot adott. Csakhogy a 105 milliárdos sikertörténet mögött akad néhány kérdés. Valóban ugyanazt kapjuk harmadannyiért? És ha igen, hogyan lehetett korábban elfogadható a 149 milliárdos konstrukció? Ha pedig a cél a közpénzek védelme, miért egy külföldi tulajdonosi hátterű társaságnál marad további 11 évig az üzemeltetés?
A péntek éjszaka megjelent kormányhatározat eldöntötte az M6-os Érd és Dunaújváros közötti szakaszának sorsát. Nem kerül át a Mészáros Lőrinchez és Szíjj Lászlóhoz köthető MKIF-hez, hanem 2037-ig az eddigi M6 Duna Autópálya Koncessziós Zrt. üzemelteti tovább.
Vitézy Dávid közlekedési miniszter hónapok óta bírálta az előző kormány konstrukcióját. Számítása szerint az MKIF 149 milliárd forintos megoldása helyett 44 milliárdból végezhető el a feladat, így 105 milliárd forint marad az államnál.
Ha ez valóban ugyanazért a szolgáltatásért fizetendő két összeg, akkor a döntés aligha vitatható. Sőt, ebben az esetben inkább az előző konstrukció miatt kellene nagyon komoly kérdéseket feltenni.
Mert 149 és 44 milliárd között nem néhány százalékos eltérés van. Több mint háromszoros különbségről beszélünk.
Hogyan kerülhetett ugyanaz a feladat az egyik konstrukcióban 105 milliárd forinttal többe? Ki számolta ki ezt az összeget, ki ellenőrizte, és miért tartotta elfogadhatónak?
Csakhogy az MKIF éppen azt vitatja, hogy ugyanarról beszélünk. A társaság szerint Vitézy összehasonlítása eltérő műszaki tartalmú, időtávú és kockázatú konstrukciókat állít egymás mellé. Ha ez igaz, a látványos 105 milliárdos különbség már nem feltétlenül olyan egyszerű, mint amilyennek első pillantásra látszik.
Ezt pedig meglehetősen könnyű lenne tisztázni.
Nyilvánosságra kellene hozni összehasonlítható formában, pontosan mit vállalt volna 149 milliárdért az MKIF, és mit vállal 44 milliárdért az M6 Duna.
Ugyanazt a munkát kapjuk? Ugyanolyan műszaki tartalommal? Ugyanolyan kockázatvállalással? Ugyanarra az időszakra számolva?
Ha igen, akkor a kormány valóban elképesztően jó üzletet kötött – és még érdekesebbé válik, hogyan születhetett meg korábban a 149 milliárdos konstrukció.
Ha nem, akkor viszont a 105 milliárdos „megtakarítás” kommunikációja szorul magyarázatra.
Van azonban a történetnek egy másik oldala is, amely jóval kisebb hangsúlyt kap.
Az MKIF magyar tulajdonosi hátterű társaság. Az M6 Duna mögött viszont külföldi érdekeltségek állnak. Vagyis a kormány döntésének végeredménye nem egyszerűen az, hogy „Mészáros helyett olcsóbban” üzemeltetik az autópályát, hanem az is, hogy a magyar hátterű vállalkozás helyett további 11 évig külföldi érdekeltségű társaság marad az üzemeltető.
Önmagában természetesen attól nem lesz rossz egy ajánlat, hogy külföldi vállalat teszi. Ha ugyanazt a szolgáltatást 105 milliárddal olcsóbban biztosítja, az adófizetők érdeke nyilvánvaló. Csakhogy itt felmerül egy újabb kérdés.
Ha a cél egyszerre az olcsóbb működés és a magyar közérdek érvényesítése, miért nem az állami Magyar Közút kapta meg a feladatot?
Vitézy korábban arról beszélt, hogy a Magyar Közúttól is kértek számítást az M6-os üzemeltetésére. Ha tehát volt állami alternatíva, érdemes lenne tudni, milyen ajánlatot tett, és miért bizonyult jobbnak további 11 évre a külföldi tulajdonosi hátterű koncessziós megoldás.
Mert jelenleg a politikai üzenet egyszerű: 105 milliárdot visszavettünk Mészároséktól.
Csakhogy egy több mint százmilliárdos döntésnél ennél azért többet lenne érdemes tudni.
- Ha valóban ugyanazt kapjuk 149 helyett 44 milliárdért, akkor hogyan jöhetett létre egyáltalán a korábbi konstrukció?
- Ha nem ugyanazt kapjuk, akkor valóban 105 milliárdot takarítottunk meg?
- Ha létezett állami alternatíva, miért nem azt választották?
- És végül: miért kell a „Mészáros vagy külföldi” választásból kiindulnunk? Valójában politikai indíték állhat a háttérben?
Lehet, hogy Vitézy Dávidnak mindenben igaza van, és Magyarország valóban 105 milliárd forinttal jobban járt.
Ha így van, annak örülni kell. De akkor nincs más hátra, mint megmutatni a teljes számítást.
Cikk: Sz.A. | Képp: MTI / Kovács Anikó
