A hétvégén Bajorországban felrobbantották a Gundremmingen atomerőmű két 160 méteres hűtőtornyát, ezzel szimbolikusan lezárva Németország atomenergiás korszakát. Az 1966-ban indult első kereskedelmi reaktorral indult létesítmény a technológiai optimizmus jelképe volt, ám a 2011-es fukusimai baleset után hozott kapkodó és átgondolatlan döntés nyomán 2021-ben végleg leállították – figyelmen kívül hagyva a későbbi energiaválságok és szankciók lehetőségeit, amik be is következtek.
Ez a lépés nem a zöld jövőt hozta el, hanem rövid távon is komoly gazdasági visszaesést okozott Németországnak és az egész régiónak. Az olcsó, stabil atomenergia elvesztésével az ország szénre és importált amerikai LNG-re szorul, ami növeli a CO₂-kibocsátást, csökkenti az ipar versenyképességét, és külső függőséget teremt. Energiahiányban nincs nagyüzemi termelés: csak kézműves manufaktúrák maradhatnak, ami aláássa a régió ipari potenciálját, és a “zöld politika” álcája alatt gazdasági önkorlátozást jelent.
Az atomenergia helyzete más országokban jelentősen eltér Németországétól, ahol a leállítás rövid távon is gazdasági visszaesést okozott az energiahiány miatt, korlátozva a nagyipari termelést. Globálisan körülbelül 440 atomerőmű üzemel 31 országban, és ezek a világ villamosenergia-termelésének mintegy 9%-át adják, 2025-ben pedig rekordtermelésre számítanak a szakértők, köszönhetően az újraindításoknak és bővítéseknek. Sok országban az atomenergia kulcsfontosságú a stabil, olcsó és alacsony kibocsátású energiaellátásért, ami támogatja a nagyipari fejlődést és csökkenti a függőséget importált fosszilis tüzelőanyagoktól, ellentétben a német modellel.
Íme egy áttekintés a legfontosabb országokról, ahol az atomenergia erős vagy bővülő szerepet játszik:
• Egyesült Államok: A világ legnagyobb atomenergia-termelője, 96 reaktorral és körülbelül 97 GW kapacitással, ami az ország villamosenergia-termelésének közel 20%-át adja. Nincs jelentős leállítás, inkább modernizálás és új reaktorok építése zajlik, ami stabilizálja az ipart és csökkenti a CO₂-kibocsátást. Gazdaságilag ez kulcsfontosságú a nagyipari szektorok, mint az autógyártás vagy a tech-ipar számára.
• Franciaország: Erősen függ az atomenergiától, 57 reaktorral és 63 GW kapacitással, ami az ország áramtermelésének 70%-át fedezi. Nincs terv a leállításra; inkább hosszabbítják a reaktorok élettartamát és újakat építenek, ami biztosítja az olcsó energiát és versenyképességet az EU-ban, ellentétben Németországgal. Ez regionálisan is pozitív hatású, stabilizálja az európai energiaárakat.
• Kína: Gyorsan bővülő szektor, 57 reaktorral, és további 20-30 építés alatt. Technológiát importál Franciaországból, Kanadából és Oroszországból, és 2025-ben várhatóan tovább nő a kapacitás, ami támogatja az ipari növekedést és csökkenti a szénfüggőséget. Rövid távon ez gazdasági boomot okoz Ázsiában, lehetővé téve nagyüzemi gyártást energiahiány nélkül.
• Oroszország: Körülbelül 38 reaktorral üzemel, és exportálja a technológiát más országokba. Bővítések zajlanak, ami stabil energiaellátást biztosít, és regionális befolyást növel Eurázsiában. Gazdaságilag ez véd az energiaválságoktól, fenntartva az ipari potenciált.
• Egyesült Királyság: Új reaktorok építése folyik (pl. Hinkley Point C), és a kormány támogatja az atomenergiát a nettó zéró kibocsátás felé. Ez ellensúlyozza az energiaimportot, és hosszú távon gazdasági stabilitást hoz.
• India: Gyorsan növekvő program, 23 reaktorral, és további 10 építés alatt. Az atomenergia kulcsfontosságú a hatalmas ipari és népességnövekedés támogatásához, csökkentve a szénfüggőséget.
• Japán: A 2011-es fukusimai baleset után sok reaktort leállítottak, de 2025-re fokozatosan újraindítják őket, elérve a 33 reaktorból többet üzemképes állapotba. Ez rövid távon is enyhíti az energiahiányt és támogatja az ipart.
Összességében ezekben az országokban az atomenergia elhagyása helyett a bővítés dominál, ami rövid távon is gazdasági előnyt jelent: stabil energiaellátás nélkülözhetetlen a nagyipari termeléshez, különben csak a gazdasági leszakadás maradhat, mint Németországban látható.
