1849. október 6-a a magyar történelem egyik legfájdalmasabb napja. Ezen a napon végezték ki Aradon a szabadságharc tizenhárom honvédtisztjét, Pesten pedig Batthyány Lajos miniszterelnököt. A megtorlás célja egyértelmű volt: példát statuálni, és megtörni a magyar szabadság és függetlenség iránti törekvéseket.
Az aradi vértanúk többsége korábban a császári hadseregben szolgált, majd az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a magyar honvédseregben vállalt szerepet. A szabadságharc bukása után a császári hatóságok hadbíróság elé állították őket, és súlyos ítéleteket szabtak ki rájuk.
A szabadságharc bukása után jött a megtorlás
A magyar honvédsereg 1849. augusztus 13-án Világosnál tette le a fegyvert az orosz csapatok előtt. A magyar fél abban bízott, hogy az oroszokkal szembeni kapituláció enyhébb bánásmódot jelenthet, az osztrák hatóságok azonban ezt másképp látták.
A magyar tábornokokat végül hadbíróság elé állították. A bíróság valamennyiüket halálra ítélte, Haynau azonban négyük esetében golyó általi kivégzésre változtatta az ítéletet. Így október 6-án hajnalban Lázár Vilmos, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő és Schweidel József kivégzésére sortűzzel került sor.
A további kilenc tábornokot kötél által végezték ki. Pöltenberg Ernő, Török Ignác, Lahner György, Knezich Károly, Nagysándor József, Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János és Vécsey Károly egymás után haltak meg.
Különösen megrázó volt Vécsey Károly sorsa: neki kellett utolsóként végignéznie társai kivégzését. Mivel már nem volt kitől elbúcsúznia, Damjanich János holttestéhez lépett, és megcsókolta a kezét.
Batthyány Lajos is ezen a napon halt meg
Október 6-a nemcsak az aradi vértanúk miatt vált a nemzeti emlékezet fontos napjává. Ugyanezen a napon Pesten kivégezték gróf Batthyány Lajost, az első felelős magyar kormány miniszterelnökét is.
Batthyányt az egykori pesti Újépület udvarán végezték ki. Eredetileg kötél általi halálra ítélték, de kivégzése előtt öngyilkossági kísérlettel súlyosan megsebesítette magát, ezért végül golyó által halt meg.
Nem csak tizenhárom vértanúról van szó
Az aradi vértanúk emlékét elsősorban a tizenhárom, október 6-án kivégzett honvédtiszt őrzi, de az aradi megtorlásnak további áldozatai is voltak. 1849 augusztusa és 1850 februárja között még Ormai Norbert, Kazinczy Lajos és Ludwig Hauk is kivégzés áldozata lett.
A szabadságharc leverése után több száz honvédtisztet ítéltek halálra, sokuk büntetését azonban kegyelemből várfogságra változtatták. A megtorlás a politikai vezetőket és a szabadságharc más résztvevőit is érintette.
Október 6. ma is a megemlékezés napja
A megtorlás éveiben az aradi vértanúkra való nyílt megemlékezés nem volt lehetséges. A kiegyezést követően azonban október 6-a fokozatosan a nemzeti emlékezet egyik legfontosabb gyásznapjává vált.
A tizenhárom aradi vértanú és Batthyány Lajos emléke ma már nem csupán a szabadságharc bukásának tragédiáját jelképezi. Történetük a hazához való hűség, a szabadság és az önfeláldozás szimbólumává vált.
Október 6-án ezért nem csupán egy történelmi eseményre emlékezünk, hanem azokra az emberekre is, akik életüket adták a magyar szabadságért.
fotó: rubicon.hu
