Október 1-jétől Magyarországon ismét megyék vannak vármegyék helyett, a főispánokból pedig újra kormánymegbízottak lettek. A kormány szerint a változtatás közérthetőbbé és korszerűbbé teszi a közigazgatás nyelvét. A történetnek azonban van egy érdekes történelmi mellékszála: a „vármegye” hivatalos elnevezésének eltűnését Magyarország egyszer már átélte. Akkor 1949–1950-et írtunk, és éppen kiépülőben volt a Rákosi-rendszer.
Mától tehát ne keressük a vármegyét.
Megyénk van.
A vármegyebérletből megyebérlet lesz, a vármegyei hivatalok nevéből fokozatosan kikopik a „vár”, a főispán pedig ismét kormánymegbízottként folytatja. A változás jogi alapját az Alaptörvény 17. módosítása és az ahhoz kapcsolódó törvényi változtatások teremtették meg. A közigazgatási rendszer feladatai és hatáskörei ettől nem változnak, alapvetően az elnevezéseket írják át.
Így ért véget a vármegyék 2023-ban kezdődött második élete.
Ezer év ide, ezer év oda
A történet persze jóval régebben kezdődött.
A magyar területi igazgatás egyik legrégebbi intézménye a megye, amelynek első formáját az I. Szent István korában kialakult királyi vármegyék jelentették. Ezekből fejlődtek ki később a nemesi, majd a modern törvényhatósági vármegyék. A Központi Statisztikai Hivatal történeti összefoglalója szerint 1867 és 1950 között is törvényhatósági vármegyék működtek Magyarországon.
Fontos persze hozzátenni: a „megye” szó önmagában egyáltalán nem kommunista találmány. Régi magyar kifejezés, és a megye, illetve vármegye elnevezés 1950 előtt is előfordult egymás mellett.
- Az viszont már történelmi tény, hogy a vármegye hivatalos közigazgatási elnevezésének eltűnése a kommunista hatalomátvétel időszakához kötődik.
Az 1949-ben elfogadott, sztálini mintájú alkotmány már úgy rendelkezett, hogy a Magyar Népköztársaság területe „megyékre, járásokra, városokra és községekre” tagozódik. Az 1950-es átalakítással pedig a korábbi 25 történelmi vármegyéből 19 megyét alakítottak ki, miközben a hagyományos helyi közigazgatás helyére kiépült a szovjet mintájú tanácsrendszer.
A Rubicon történeti összefoglalója egyenesen úgy fogalmaz: 1949-ben a hagyományos közigazgatást szinte teljesen felszámolták, és szovjet típusú igazgatást vezettek be.
Rákosi Mátyás tehát örömmámorban csettintene egyet, hogy a vármegyékből újra megyék lesznek. Látott már ilyet.
Most természetesen egészen másról van szó
Mielőtt valaki félreértené: 2026 Magyarországa természetesen nem azonos az 1950-es diktatúrával, és a mostani névváltoztatás sem jár együtt a közigazgatási rendszer felszámolásával vagy szovjet típusú tanácsrendszer bevezetésével.
A jelenlegi kormány indoklása szerint éppen közérthetőbb, korszerűbb terminológiára van szükség. Magyar Péter miniszterelnök korábban úgy fogalmazott, hogy a modern közigazgatás tekintélyét nem a „történelmi díszlet”, hanem a tisztességes és magas színvonalú működés adja. A kormány szerint a vármegye és a főispán elnevezés szimbolikus korlátot jelentett a modern közigazgatás számára.
Ez az egyik álláspont.
A másik szerint a vármegye szó éppen azért volt több egyszerű díszletnél, mert egy több évszázados magyar közjogi és történelmi hagyományra utalt. Múltunk és örökségünk.
Az olvasó eldöntheti, melyik megközelítés áll hozzá közelebb.
Az viszont kevésbé ízlés kérdése, hogy az újabb átnevezésnek ára is van: a kormány által közzétett hatásvizsgálat 577 millió forintos költséggel számolt. Táblák, hivatalos elnevezések, dokumentumok és informatikai rendszerek egész sorát érinti a változtatás.
Még az átállás sem történik mindenütt egyik pillanatról a másikra. A NAV például december 1-jétől használja majd egységesen a „megye” megnevezést a hivatalos ügyintézésben, a meglévő táblákat pedig fokozatosan cserélik.
Országosan az utasok is találkoznak az új-régi szóval: a vármegyebérletből október 1-jétől megyebérlet lesz. Az ár, az érvényesség és az utazási lehetőségek ettől nem változnak.
Úgyhogy aki ma reggel bárhol is felébredt az országban, ugyanott találja magát, ahol tegnap este lefeküdt, csak éppen már nem abban a vármegyében, hanem csupán megyében.
A történelem néha előrehalad. – Néha visszakanyarodik.
És néha egyszerűen csak át kell festeni a táblákat.
Cikk. Sz.A.| Főkép: Fotó: Kovács Erika/Délmagyarország; Kép: internet&illusztráció
